Ezen pompás mellszobor eredeti példányát első alkalommal az Andrea figuragyártó cég  "Hogyan fessünk fantázia figurákat?" című kiadványában volt szerencsém látni az ügyeskezű Joaquim Palacios jóvoltából.
A bust egy régóta szolgáló Űrfarkast ábrázol akik az őket körülvevő világegyetemben  a jófiúkat képviselik és azokon belül is a felső kategóriát genetikailag jelentősen felturbózott testüknek köszönhetően.
A többi hasonló szervezettségű űrgárdista rendhez hasonlóan az Űrfarkasok is csúcstechnológiát képviselő fegyverzetüknek, kegyetlen kiképzésüknek és a minden egyes gárdistában tovább örökített -- a farkasok vadállati kegyetlenségét és vérszomját jelentősen kiemelő-- speciális génállományuknak köszönhetően talán a legbrutálisabb és legkíméletlenebb harcosok a galaxisban, ellenségeik rettegve ejtik ki a nevüket akárha valami rettenetes rémálomról lenne szó.
Ősi hagyományaik tíz vérzivataros évezredet ölelnek át, korszakokon átívelő folyamatos háborúkat ahol nincsen helye a gyengéknek és nemritkák a több ezer éves felszerelési tárgyak sem, így az egyébként is ijesztő testi erőt jelentősen felerősítő energiapáncél sem, ami kolosszális viselőjét egy még lenyűgözőbb óriássá alakítja, ez a tömörség jól megfigyelhető a masszív vállvérteken és a művészien feldíszített vértezet többi részén, ami számtalan ütközet sérüléseit hordozza magán.
A vért egyben egy páncélozott űrruha is amit viselője gondolati impulzusokkal vezérel és ez az öltözék megvédheti viselőjét a legszélsőségesebb körülmények között is, szinte hihetetlen hogy a félelmetes öltözék mélyén egy ember rejtőzik...
Szerencsére mindez puszta fikció, nézzük a tényeket:)
A mellszobrot készítőjétől sikerült megrendelni Spanyolhonból és roppant izgatottan bontogattam ki, amikor az végre megérkezett.
Maga a bust 4 műgyanta elemből áll, a két vállvértből, a törzsből és a hátiegységből.
Ezen bontás jelentősen megkönnyítette a festést, miután eltávolítottam róluk az öntési csonkokat és lesorjáztam őket, akkor ért a kellemetlen meglepetés.
A vérten látható díszes motívumok némelyike és egy kisebb szegecs sor eléggé kontúrtalan, ezeket újra karcoltam, illetve a szegecseket is kicsit nagyobbakra cseréltem, ezután minden elemet összepróbáltam végül megcsapoltam.
A csapokon kívül még egy lyukat kapott mindegyik elem, ezekbe egy méretes nagy acélszeget szúrtam, ezek segítségével tartottam őket festés közben.
A törzset egy ideiglenes mellszobor talapzatra rögzítve festettem ki, az alkatrészek csak a végső ecsetvonások előtt kerültek a helyükre amikor is epokitt ragasztó segítségével rögzítettem őket.
Ezen előkészítések után nekiláttam a festésnek.
Első lépésként az arcot kezdtem el, amit egy semleges humbrol szín felhordásával kezdtem el ami remek alapot képezett a művészolaj festékből kikevert arc színeknek.
A teljes száradás után égetett siennából, kadmium világosvörösből,arany okkerből, titánfehérből és nápolyi sötétsárgából kikevertem az alapszínt amit minimális hígítás mellett felvittem a felületre, majd visszaszedtem.
Ezután az alapszín sötétebb árnyalatával a mélyebben fekvő részeket dolgoztam meg, ezeket egy puhább vékonyabb ecsettel igazítottam el.
A végső lépés az élfények kialakítása volt, ide a fehér és az okkersárga egy világos egyvelegét használtam, ahol jobban fehér dominált.
Az utolsó lépések megtétele előtt megcsináltam a szemet ahol a szemüreget kicsit besötétítettem, majd fehér és okkersárga keverékéből (utóbbiból kevés kell) megfestettem a szemgolyót, száradás után az íriszt.
A szem csillanását egy picike fehér festékkel imitáltam, a végén pedig a szemgolyók 1-1 cseppnyi fényes lakksegítségével keltek életre.
Az arcot a borosta előtt vermillon művészolajfesték erősen hígított változatával vékonyan átkentem, ezzel téve azt életszerűvé.
Elmaradhatatlan kelléke egy ilyen veterán harcosnak a borosta, amit egy kékesszürke árnylat segítségével alakítottam ki az arc száradása után.
Nem akartam túlzásokba esni, ezért inkább több rétegben vékonyan vittem fel a színt, amit egy puha lapos ecsettel terítettem el.
Az arcon átfutó sebhelyeket kadmium vörössel emeltem ki.
A haj akrilfestékből készült, alapja vörösesbarna, majd ezt testszínnel fokozatosan világosítva jutottam el az egészen világos élfényekig.
Ezután papírból és maszkolószalagból sapkát készítettem a vitéznek, ugyanis festékszóró pisztoly segítségével egy világos szürke árnyalatot vittem fel humbrol festékből ami a vért majdnai alapszínét adta.
Ennek száradásaután kikevertem a páncél színét amihez művészolajból feketét, titánfehéret, cerulean kéket használtam fel.
Itt hasonló technikát használtam mint az arcnál, egy világosabb árnyalat elsőként való felvitele után egy sötétebb tónussal jöhettek az árnyékok, majd a kiemelkedőbb részekhez több fehér hozzáadása.
A páncél alján körbefutó rúnadíszes erősítés alapja sötétszürke és gunmetal, a rúnákat feketével folyattam be, majd krómszínnel szárazecseteltem.
A mellvérten látható farkasfejes dísz alapja fekete, erre humbrol satin gold ment fel, az élekre arany és ezüst keveréke, a mélyedésekbe lehetllet vékonyan feket olajfestéket húztam.
Maga a farkasfej sötétszürke a kiemelkedő részek fel világosabb szürkével kiemelve, majd krómszínnel koptatva, legvégül rozsdához hasonló vöröses árnyalattal befuttatva.
A farkasbunda alapja sötétszürke amihez kevés zöldet és burnt umbert adtam.
A szőrszálak festéséhez bézst, szürkét és kevés fehéret kevertem össze, ezt hígítva több rétegben vittem fel vigyázva, nehogy a festék szétfusson a mélyedésekbe.
Két fémkorong rögzíti a bunda mancs részeit, ezeket sötétzölddel alapoztam, a takarásban lévő részeiket feketével vékonyan átfestettem, ezután rozsdavörössel többször vékonyan beeresztettem, majd legvégül krómszínnel vékonyan átdörzsöltem.
A nyakláncot dark earth és sötétzöld keverékével alapoztam és bézs hozzáadásával világosítottam ki.
A fogak alapja bézs és fehér, majd ehhez fehéret adtam és több vékony rétegben fehérítettem ki, majd erősen hígított barnával átmostam ezzel adva neki egyfajta kopottságot.

A vállvértekkel folytattam a festési kalandot, itt a farkasfejes címert viselővel kezdtem a sort.
Először revell citromsárgával egyenletesen lefújtam a felületet, majd kadmium világossárga, citromsárga és permanent sötétsárga művészolajfestékekből kevertem alapréteget, amit a sárgák variálásával világosítottam illetve sötétítettem.
Utóbbihoz lehelletnyi égetett szienna és sötét sárga keverékét is adtam, vigyázva nehogy átessek a ló túloldalára.
A sárga alapon lévő farkasfejet humbrol feketével alapoztam, majd erősen híg akril rozsdaszínnel mostam át, majd krómszínnel vékonyan átdörzsöltem a felületet, legvégül a mélyedéseket hígított feketével megerősítettem.
Ezt követően a széleket lealapoztam a már a törzsnél is alkalmazott világos szürke színnel és innentől a festési metódus szinte teljesen ugyanaz volt.

A másik oldalon megfigyelhető leginkább a skandináv mondavilágot idéző díszítéseket három fő lépésben csináltam.
Először a területet lefújtam piros akril festékkel, majd erre grafitceruzával kijelöltem a fogazott motívumok széleit majd nagy körültekintéssel vékony ecsetet használva óvatosan megfestettem azokat.
Ahol hibáztam, ott óvatosan javítottam akrillal.
Ezután az alsó részen tekergő kígyókat vettem kezelésbe, itt tamiya lila színt használtam, ezt száradása után művészolaj feketével tónusoztam, illetve kontrasztosítottam.
Legvégül a zsinóron lógó kis díszecskék, a szegecsekhez tűzött szőrcsomók és a kanyargós matyóhímzés került megfestésre, mindegyikhez akril festéket használtam.
A kis fityegő rúnakő szerűségekhez olajzöldet használtam, ezt sárgával világosítottam, majd feketével befolyattam.
A szőrcsimbókokhoz zöldet, bézst és keki színt kevertem össze, az élfényeket a bézs és a keki keveréke adta.
Az sújtás szerű kacskaringóknál tamiya gold leaf és bronz képezte az első réteget, majd az aranyat némi ezüsttel bolondítva kihúztam az éleit, legvégül hígított  feketével kontúrozva térérzetet adtam neki.

Ezek után rátértem a hátiegységre aminél a törzsnél már korábban ismertetett módszer képezte a felület alapját.
A festés előtt némi módosítást végeztem a levegő beömlő nyílásokon, ezek ugyanis rém egyszerűen voltak kidolgozva.
Először marófejjel kimélyítettem magukat a nyílásokat, majd egy kisméretű szűrőt feláldozva légszűrő rácsot szabtam rájuk.
Erre egy 10 fillérest segítségül használva vékonyra sodort puttyból keretet készítettem amit később bronz színűre festettem a rács pedig koptatott és befolyatott krómszínű lett.
A hátiegység ugye megkapta a többi páncélrészhez hasonló szürke színt a mélyebben fekvő és eltakart részeken sötétebbre véve.
Hátul látható egy farkaskoponya díszítésként, ezt a nyakláncon található fogakhoz hasonlóan festettem.
Egy kisebb ventillátor látható a szerkezet közepén, ezt bronz színűre festettem, majd hígított szürkésfeketével befolyattam legvégül ahol kellett bronzzal javítottam.
Egy ilyen páncél nem lehet teljes harci sérülések nélkül amiket különféle kézifegyverek lövedékei, kések, karmok, balták, stb eszközök sérülései okoztak, nem beszélve a kozmikus sugárzásról és a gyakran erősen korridáló hatású légkörrel bíró bolygók káros hatásáról.
Ehhez egy éles kés pengéjével vagdostam illetve vágtam sérüléseket a páncél minden olyan részébe ahol elképzelhető, hogy találat ért egy ilyen harcost.
A sérüléseket feketével folyattam be, majd a széleiket krómszínnel emeltem ki.
Befejezésül különféle lereszelt pasztellkrétákból nyert porok segítségével koszt és rozsdát imitáltam a páncél szinte mindegyik elemén, így téve teljessé az összképet.
A figura összerakása senkinek nem jelenthet gondot, azonban nagy mérete és speciális festési sémája miatt kezdőknek nem ajánlom.
Eme kiváló mellszobor rendkívül ritka kuriózum hiszen nagy szériás gyártásba nem került, a téma rajongóinak kötelező darab!
Külön köszönetet mondok Illés Béla (Béczy) kollégámnak amiért felhívta a figyelmemet a bustra, Szalantai Antalnak (Energy) pedig a kiváló fatalapzatért amire el tudtam helyezni ezt a pompás darabot.