2011.02.14. 15:03| Szerző: St4rk

Meglehetősen régóta nem került rendszeresen tartalom a blogra, melynek fő oka, hogy az alapítók letértek a hobbi útjairól, és csak ritkásan fordulnak meg rajta. Ennek különféle okai vannak, nem akarok nagyon mélyen belemenni, úgyis csak az én oldalamról tudnám megtenni. 

Kissé azért mégis belemegyek, mintegy bevezetésképp egy remélhetőleg rendszeres cikksorozatba. Nálam a helyzet, hogy az elmúlt 2-3 évben igencsak takarékra tekertem a témát. Néha voltak benne fellángolások, de egyik sem tartott különösebben sokáig. Ez alatt az idő alatt még a hobbi teljes feladásával is foglalkoztam. Volt egy hosszabb intervallum, amelyben egyáltalán semmi motivációt nem éreztem. Részben az is volt az oka, hogy az itteni klub, ahol játszogattam, megszűnt, és szétszéledt a társaság. Innen fennmaradt ugyan egy sráccal a kapcsolatom, de hosszú ideig valahogy nem használtuk ki. Aztán elkezdtünk Confrontationt játszogatni, amihez aztán az asztalt is készítettem. Jól is ment, szinte rendszeresen játszottunk. Aztán valahogy ellanyhult megint a dolog és hosszabb időre ismét szünet állt be. 

Nem is tudom már, hogy kivel beszélgettem a témáról, rendszeresen megkeresnek régi ismerősök, hogy tanácsot kérjenek, vagy megmutassanak valamit. A szóban forgó beszélgetésben azonban elhangzott valami, ami adott egy (újra)indító lökést. Már nem tudom pontosan mi volt az, de határozottam emlékszem, hogy akkor kezdtem el ismét előbányászni a festőcuccaim.

Megkerestem Maikot is, lenne-e kedve játszani, és persze volt. Azt mondta ugyan, hogy már leírt, mint hobbitársat, de örül, hogy ismét jelentkeztem. Így megint elindítottunk, egy relatív rendszeres alapon működő, Confrontation játéksorozatot. 

Itt még inkább a játékon volt a hangsúly, keveset festettem. A seregeim nagyrésze festetlen.

Aztán jött ez az Inkvizítoros Infinity történet, Jinx megkérdezte, hogy lenne-e kedvem csatlakozni. Így egymagamban itt egyedül nem tudtam volna sokat tenni, de megkérdeztem Maikot, hogy lenne-e kedve elkezdteni Infinityzni és akkor össze lehetne hozni. Volt kedve neki is, így belevágtunk. 

Sajnos akkor még nem tudtam, hogy mennyi munkám támad majd December - Januárra, így nem tudtam hozni a projektkövetelményeket a megadott időn belül. Három munkahely és egy család mellett nem ment olyan könnyen. 

Mégsem vette el a kedvem a hobbitól, sőt. Annak ellenére, hogy bizony kissé megkoptak már a festőízületeim, többnyire elégedett voltam azzal a végeredménnyel, amit sikerült január végéig megcsinálnom és a motiváció sem lanyhult. A játék jó, tetszik a szabályrendszere, és a figurák is nagyon jók (néha kissé túlságosan is, lásd Bran do Castro, az összerakhatatlan és szállíthatalan figurák mintaképe).

Nos, lényeg a lényeg, nem állítom, hogy az Inkvizítor projekt mellett még kiterjedt cikkeket fogok ide is írni, de tervem, hogy alkalmanként egy-egy figurát ledokumentálok és írok róluk egy részletesebb bemutatót, ismertetőt. Itt nem feltétlen Infinity figurákról lesz szó, nem akarom elhanyagolni a Confrontation seregeimet sem. Tervem, hogy az Acheron figuráimból kifestek annyit, hogy fel tudjak állítani 400 pontot festve (most ennek kb a fele-kétharmada van meg), aztán ott vannak még a TNB törpéim és az Orkjaim is.

Sőt felmerült, hogy játszhatnánk 40k-t is, így távolabbi tervek közt van a káosz figuráim leporolása és seregbe rendezése is, melyet remélhetőleg festés is követ majd.

Na addig is a legjobbakat, festésre fel!

2010.05.11. 17:54| Szerző: part

Ezen pompás mellszobor eredeti példányát első alkalommal az Andrea figuragyártó cég  "Hogyan fessünk fantázia figurákat?" című kiadványában volt szerencsém látni az ügyeskezű Joaquim Palacios jóvoltából.
A bust egy régóta szolgáló Űrfarkast ábrázol akik az őket körülvevő világegyetemben  a jófiúkat képviselik és azokon belül is a felső kategóriát genetikailag jelentősen felturbózott testüknek köszönhetően.
A többi hasonló szervezettségű űrgárdista rendhez hasonlóan az Űrfarkasok is csúcstechnológiát képviselő fegyverzetüknek, kegyetlen kiképzésüknek és a minden egyes gárdistában tovább örökített -- a farkasok vadállati kegyetlenségét és vérszomját jelentősen kiemelő-- speciális génállományuknak köszönhetően talán a legbrutálisabb és legkíméletlenebb harcosok a galaxisban, ellenségeik rettegve ejtik ki a nevüket akárha valami rettenetes rémálomról lenne szó.
Ősi hagyományaik tíz vérzivataros évezredet ölelnek át, korszakokon átívelő folyamatos háborúkat ahol nincsen helye a gyengéknek és nemritkák a több ezer éves felszerelési tárgyak sem, így az egyébként is ijesztő testi erőt jelentősen felerősítő energiapáncél sem, ami kolosszális viselőjét egy még lenyűgözőbb óriássá alakítja, ez a tömörség jól megfigyelhető a masszív vállvérteken és a művészien feldíszített vértezet többi részén, ami számtalan ütközet sérüléseit hordozza magán.
A vért egyben egy páncélozott űrruha is amit viselője gondolati impulzusokkal vezérel és ez az öltözék megvédheti viselőjét a legszélsőségesebb körülmények között is, szinte hihetetlen hogy a félelmetes öltözék mélyén egy ember rejtőzik...
Szerencsére mindez puszta fikció, nézzük a tényeket:)
A mellszobrot készítőjétől sikerült megrendelni Spanyolhonból és roppant izgatottan bontogattam ki, amikor az végre megérkezett.
Maga a bust 4 műgyanta elemből áll, a két vállvértből, a törzsből és a hátiegységből.
Ezen bontás jelentősen megkönnyítette a festést, miután eltávolítottam róluk az öntési csonkokat és lesorjáztam őket, akkor ért a kellemetlen meglepetés.
A vérten látható díszes motívumok némelyike és egy kisebb szegecs sor eléggé kontúrtalan, ezeket újra karcoltam, illetve a szegecseket is kicsit nagyobbakra cseréltem, ezután minden elemet összepróbáltam végül megcsapoltam.
A csapokon kívül még egy lyukat kapott mindegyik elem, ezekbe egy méretes nagy acélszeget szúrtam, ezek segítségével tartottam őket festés közben.
A törzset egy ideiglenes mellszobor talapzatra rögzítve festettem ki, az alkatrészek csak a végső ecsetvonások előtt kerültek a helyükre amikor is epokitt ragasztó segítségével rögzítettem őket.
Ezen előkészítések után nekiláttam a festésnek.
Első lépésként az arcot kezdtem el, amit egy semleges humbrol szín felhordásával kezdtem el ami remek alapot képezett a művészolaj festékből kikevert arc színeknek.
A teljes száradás után égetett siennából, kadmium világosvörösből,arany okkerből, titánfehérből és nápolyi sötétsárgából kikevertem az alapszínt amit minimális hígítás mellett felvittem a felületre, majd visszaszedtem.
Ezután az alapszín sötétebb árnyalatával a mélyebben fekvő részeket dolgoztam meg, ezeket egy puhább vékonyabb ecsettel igazítottam el.
A végső lépés az élfények kialakítása volt, ide a fehér és az okkersárga egy világos egyvelegét használtam, ahol jobban fehér dominált.
Az utolsó lépések megtétele előtt megcsináltam a szemet ahol a szemüreget kicsit besötétítettem, majd fehér és okkersárga keverékéből (utóbbiból kevés kell) megfestettem a szemgolyót, száradás után az íriszt.
A szem csillanását egy picike fehér festékkel imitáltam, a végén pedig a szemgolyók 1-1 cseppnyi fényes lakksegítségével keltek életre.
Az arcot a borosta előtt vermillon művészolajfesték erősen hígított változatával vékonyan átkentem, ezzel téve azt életszerűvé.
Elmaradhatatlan kelléke egy ilyen veterán harcosnak a borosta, amit egy kékesszürke árnylat segítségével alakítottam ki az arc száradása után.
Nem akartam túlzásokba esni, ezért inkább több rétegben vékonyan vittem fel a színt, amit egy puha lapos ecsettel terítettem el.
Az arcon átfutó sebhelyeket kadmium vörössel emeltem ki.
A haj akrilfestékből készült, alapja vörösesbarna, majd ezt testszínnel fokozatosan világosítva jutottam el az egészen világos élfényekig.
Ezután papírból és maszkolószalagból sapkát készítettem a vitéznek, ugyanis festékszóró pisztoly segítségével egy világos szürke árnyalatot vittem fel humbrol festékből ami a vért majdnai alapszínét adta.
Ennek száradásaután kikevertem a páncél színét amihez művészolajból feketét, titánfehéret, cerulean kéket használtam fel.
Itt hasonló technikát használtam mint az arcnál, egy világosabb árnyalat elsőként való felvitele után egy sötétebb tónussal jöhettek az árnyékok, majd a kiemelkedőbb részekhez több fehér hozzáadása.
A páncél alján körbefutó rúnadíszes erősítés alapja sötétszürke és gunmetal, a rúnákat feketével folyattam be, majd krómszínnel szárazecseteltem.
A mellvérten látható farkasfejes dísz alapja fekete, erre humbrol satin gold ment fel, az élekre arany és ezüst keveréke, a mélyedésekbe lehetllet vékonyan feket olajfestéket húztam.
Maga a farkasfej sötétszürke a kiemelkedő részek fel világosabb szürkével kiemelve, majd krómszínnel koptatva, legvégül rozsdához hasonló vöröses árnyalattal befuttatva.
A farkasbunda alapja sötétszürke amihez kevés zöldet és burnt umbert adtam.
A szőrszálak festéséhez bézst, szürkét és kevés fehéret kevertem össze, ezt hígítva több rétegben vittem fel vigyázva, nehogy a festék szétfusson a mélyedésekbe.
Két fémkorong rögzíti a bunda mancs részeit, ezeket sötétzölddel alapoztam, a takarásban lévő részeiket feketével vékonyan átfestettem, ezután rozsdavörössel többször vékonyan beeresztettem, majd legvégül krómszínnel vékonyan átdörzsöltem.
A nyakláncot dark earth és sötétzöld keverékével alapoztam és bézs hozzáadásával világosítottam ki.
A fogak alapja bézs és fehér, majd ehhez fehéret adtam és több vékony rétegben fehérítettem ki, majd erősen hígított barnával átmostam ezzel adva neki egyfajta kopottságot.


A vállvértekkel folytattam a festési kalandot, itt a farkasfejes címert viselővel kezdtem a sort.
Először revell citromsárgával egyenletesen lefújtam a felületet, majd kadmium világossárga, citromsárga és permanent sötétsárga művészolajfestékekből kevertem alapréteget, amit a sárgák variálásával világosítottam illetve sötétítettem.
Utóbbihoz lehelletnyi égetett szienna és sötét sárga keverékét is adtam, vigyázva nehogy átessek a ló túloldalára.
A sárga alapon lévő farkasfejet humbrol feketével alapoztam, majd erősen híg akril rozsdaszínnel mostam át, majd krómszínnel vékonyan átdörzsöltem a felületet, legvégül a mélyedéseket hígított feketével megerősítettem.
Ezt követően a széleket lealapoztam a már a törzsnél is alkalmazott világos szürke színnel és innentől a festési metódus szinte teljesen ugyanaz volt.


A másik oldalon megfigyelhető leginkább a skandináv mondavilágot idéző díszítéseket három fő lépésben csináltam.
Először a területet lefújtam piros akril festékkel, majd erre grafitceruzával kijelöltem a fogazott motívumok széleit majd nagy körültekintéssel vékony ecsetet használva óvatosan megfestettem azokat.
Ahol hibáztam, ott óvatosan javítottam akrillal.
Ezután az alsó részen tekergő kígyókat vettem kezelésbe, itt tamiya lila színt használtam, ezt száradása után művészolaj feketével tónusoztam, illetve kontrasztosítottam.
Legvégül a zsinóron lógó kis díszecskék, a szegecsekhez tűzött szőrcsomók és a kanyargós matyóhímzés került megfestésre, mindegyikhez akril festéket használtam.
A kis fityegő rúnakő szerűségekhez olajzöldet használtam, ezt sárgával világosítottam, majd feketével befolyattam.
A szőrcsimbókokhoz zöldet, bézst és keki színt kevertem össze, az élfényeket a bézs és a keki keveréke adta.
Az sújtás szerű kacskaringóknál tamiya gold leaf és bronz képezte az első réteget, majd az aranyat némi ezüsttel bolondítva kihúztam az éleit, legvégül hígított  feketével kontúrozva térérzetet adtam neki.


Ezek után rátértem a hátiegységre aminél a törzsnél már korábban ismertetett módszer képezte a felület alapját.
A festés előtt némi módosítást végeztem a levegő beömlő nyílásokon, ezek ugyanis rém egyszerűen voltak kidolgozva.
Először marófejjel kimélyítettem magukat a nyílásokat, majd egy kisméretű szűrőt feláldozva légszűrő rácsot szabtam rájuk.
Erre egy 10 fillérest segítségül használva vékonyra sodort puttyból keretet készítettem amit később bronz színűre festettem a rács pedig koptatott és befolyatott krómszínű lett.
A hátiegység ugye megkapta a többi páncélrészhez hasonló szürke színt a mélyebben fekvő és eltakart részeken sötétebbre véve.
Hátul látható egy farkaskoponya díszítésként, ezt a nyakláncon található fogakhoz hasonlóan festettem.
Egy kisebb ventillátor látható a szerkezet közepén, ezt bronz színűre festettem, majd hígított szürkésfeketével befolyattam legvégül ahol kellett bronzzal javítottam.
Egy ilyen páncél nem lehet teljes harci sérülések nélkül amiket különféle kézifegyverek lövedékei, kések, karmok, balták, stb eszközök sérülései okoztak, nem beszélve a kozmikus sugárzásról és a gyakran erősen korridáló hatású légkörrel bíró bolygók káros hatásáról.
Ehhez egy éles kés pengéjével vagdostam illetve vágtam sérüléseket a páncél minden olyan részébe ahol elképzelhető, hogy találat ért egy ilyen harcost.
A sérüléseket feketével folyattam be, majd a széleiket krómszínnel emeltem ki.
Befejezésül különféle lereszelt pasztellkrétákból nyert porok segítségével koszt és rozsdát imitáltam a páncél szinte mindegyik elemén, így téve teljessé az összképet.
A figura összerakása senkinek nem jelenthet gondot, azonban nagy mérete és speciális festési sémája miatt kezdőknek nem ajánlom.
Eme kiváló mellszobor rendkívül ritka kuriózum hiszen nagy szériás gyártásba nem került, a téma rajongóinak kötelező darab!
Külön köszönetet mondok Illés Béla (Béczy) kollégámnak amiért felhívta a figyelmemet a bustra, Szalantai Antalnak (Energy) pedig a kiváló fatalapzatért amire el tudtam helyezni ezt a pompás darabot.


 

 |   | Szólj hozzá!
2009.01.27. 10:49| Szerző: St4rk

Régebben már, még amikor kiderült, hogy van remény rendszeres játékra, elkezdtem egy Confrontation asztalt építgetni. Mivel elég lassan haladt a dolog, a haverom áthozta az egyik sajátját, amivel még jobban megpecsételte az asztalkám sorsát. Mondhatni befulladt a projekt.

Nemrégiben, egy gyerekkel nehezen átvészelhető, unalmasnak ígérkező délután, az az ötletem támadt, hogy bevonom a 4 éves fiamat és együtt csinálgatjuk tovább. Nagyon szeret ecsettel maszatolni, itt pedig rengeteg alkalom akad erre. A ragasztóval és festékkel való szabad pacsmagolás lehetősége természetesen azonnal rendkívül lelkes fogadtatásra talált, így a projekt ismét feltámadt poraiból. 

Segédem teljes munkavédelmi felszerelésben itt látható:

Eredeti tervem az volt, hogy egy rétegelt lemezre oldalt léceket erősítek, ezek közé pedig a képeken is látható kék szigetelőlemezből egy akkora darabot vágok, hogy pont kitöltse. Ebből faragtam volna egyfajta enyhe domborzatot, kis patakkal, úttal, ilyesmivel. A kivágásig el is jutottam, ám a faragás meglehetősen nehézkes volt, így abbahagytam. Később aztán módosítottam az eredeti elképzelést és a lemezt széjjelvágtam kisebb darabokra, amikből szabadon mozgatható terepelemeket alakítottam ki. 

 




Most így 2010 januárjában ki is publikálom ezt a postot. Az asztal időközben előrébb lépett az egyedfejlődésben, erről azonban majd később írok egy folytatást képekkel :). Azért is aktiváltam ezt a bejegyzést, mert terveim szerint 2010-ben szeretnék ismét haladni a figuráimmal, és arra gondoltam, hogy ezt a haladást itt teszem majd közzé.

2008.12.09. 19:38| Szerző: En3r6y52

Hosszú szünet és az ezért járó jókora baszogatás után újra itt...
Több cikkhez is összegyűlt már némi anyag, így mostanában remélem folyamatosan fog frissülni a blog. Nagyon remélem a többiek is aktivizálják majd magukat, mert láttam, hogy part is festett időközben pár figurát, amikről szívesen olvasnék egy-két mondatot :).

Elsőnek a GD-re szánt terepasztalra készített obszervatóriumról írok néhány szót, ugyanis többen érdeklődtek afelől, hogy miből, hogyan készült. Később magáról az asztalról és más tereptárgyakról is írok majd.

Nos a csillagda alapja, egy eredetileg egy kis kunyhónak készült nyolcszögletű épület. Ennek az ötletét a Wizards oldaláról letölthető, kinyomtatható kis papírkunyhó adta. Valójában szinte lemásoltam azt. Formára és méretre is kb. egyeznek. Ha már belekezdtem egy ilyen épület megalkotásába, egy olyan megoldást akartam amivel könnyen tudok több ilyen épületet is csinálni a későbbiekben. Ezért néhány különböző falat, a tetőt, az ajtót megformáztam levegőn száradó gyurmából és balsafából, majd ezekről mintát vettem szilikongumival. Így akrilgyantából gyorsan tudok falakat (jobban mondva az egész kis épületet) önteni.

Valamikor kb. fél éve elkezdtem egy kis kilátószerűséget is építeni, amit már erre, az akkor még nem Confrontation bemutatóra szánt, terepasztalra  szántam. Egy rendrakás során véletlenül egymásra került a két félig kész darab, és akkor döntöttem úgy, hogy  összegyúrom őket és építek egy kis csillagvizsgálót belőlük.
A kilátó, egy műszakirajzok tárolására használt papírhenger, amire balsafacsíkokat ragasztottam.

A kupola megesztergálásával és az alsó rész cserepeinek felragasztásával folytattam az épületet.
A kis cserepek vékony balsafából készűltek, amiket elég macerás volt felragasztani ilyen szögben és ívesen, de azért nem lett rossz szerintem. A kupola ha jól emlékszem szílvafából van :), nem volt éppen más méretes darabom, és ez amúgy is repedezett volt, így talpnak biztosan nem tudtam volna használni.
A cserepek, és a torony között, tescos puttyból csináltam egy kis bádog lemez szerűséget. Rotring végével kis szegecseket is imitáltam bele, amik itt a képen valószínű nem fognak látszani.
Miután ezekkel elkészültem, és összeragasztottam a darabokat, akkor döbbentem rá, hogy így az egész úgy néz ki mint egy méretes szexjátékszer. Reméltem, hogy amikor elkészülök minden kis kiegészítővel és a festéssel, nem mindenkinek egy műbroki jut majd róla eszébe.

A festés előtt végül a távcsövet és a díszítéseket csináltam meg. Ehez filctoll kupakokat, stírol lapokat, szívószálat és egy Toffifee-s doboz darabját használtam fel. A kupolán a repedéseket a már említett tescos puttyval tűntettem el. A távcső lencséjét és a kupola peremét szintén ezzel az anyaggal csináltam.

Ezután már csak a festés volt hátra. Az egészet lealapoztam feketére, majd a kupola festését csináltam meg először, amihez (VMC) Copper-t használtam. Ezt (VGC) Black-el mostam be. Rozsdának (VMC) Blue Green-t használtam, jól felhigítva.
A távcső fém részeit, a szívószálat, a szegecseket, a bádog lemezt (GW) Boltgun Metal-al festettem meg, néhol egy enyhe fekete bemosást használva.
A fa részeket először (VGC) Beasty Brown-al, majd finoman (VGC) Plague Brown-al drybrusholtam. Ezután néhol kapott egy erősen higított, (VMC) German Dark Green bemosást. Ez a bemosás első ránézésre nem is látszik rajta, de ha lenne mellette egy ugyan ilyen torony amin nincs, rögtön észrevehető lenne a különbség.
A lábazat köveit először (VMC) German Grey-el, majd (VMC) Basalt Grey-el, végül (VGC) Stonewall Grey-el drybrusholtam. És végül a kövek is kaptak egy kis zöldes bemosást a fenti színből.
Legvégén a távcső lencséjét festettem meg, aminél már nem emlékszem a színekre.

A napokban vettem észre, hogy pont fordítva festettem a lencse átmenetét és a csillanást, így lehet, hogy újra fogom festeni. Érdekes, hogy ezért még senki nem szólt :) Gondolok itt főleg MAXXxxx-ra aki rögtön kiszúrja az ilyesmit.

2008.04.07. 10:14| Szerző: St4rk
Kicsit megkésve, de ismét jelentkezem, ezúttal a márciusi eseményekkel.

Sajnos a betegeskedés, amit a februári bejegyzésemben említettem, egészen március végéig nem lett sokkal jobb, sőt, időnként még a család más tagjai is csatlakoztak, ami nem tett jót a hobbiaktivitásoknak. Ennélfogva nagyon sokat nem is haladtam, azt sem sikerült egészen úgy megvalósítani, ahogy szerettem volna. Két további zombi jött össze végül, de a festés a szokásostól eltérően néhány nagyobb helyett, sok kicsi időszeletben történt. Egyetlen alkalom sem volt hosszabb 1 óránál és volt, hogy egyszerre mindössze 10 percet sikerült festenem. Ez inkább csak azért kellemetlen, mert észrevétlenül kapkodásra késztet, ami sajnos egy kellemetlen keződhibát hozott ki belőlem. Az utolsó zombim festésekor, már a vége felé, az utolsó glaze-k felvitelét kezdtem meg egy alkalommal, miután leültem festeni. Nem tudom, hogy a rendelkezésre álló idő bizonytalansága vitt-e rá, vagy szimplán a lustaság, de nem cseréltem le a vizemet, még egész tiszának látszott. Arra már nem emlékeztem, hogy korábban metallic-kal festettem, így a felvitt glaze rétegek részben csillogósak lettek a vízben úszó fémpigmentektől. Ha elég közelről nézi az ember, úgy néz ki szegény, mintha egy diszkóba készülő tinilány lenne, aki becsillámozta a dekoltázsát, hogy jól villogjon a lézerben. Újrafesteni semmiképp nem akartam, így néhány további vékony réteggel próbáltam ellensúlyozni az effektet, ami valamennyit használt is, bár a végeredmény sötétebb lett és nem egészen olyan, amilyennek szántam.

Az első kettő zombinál is írogattam, hogy kb. hány perceket festettem egy-egy menetben rajtuk, az utolsónál viszont kezdet- és végidőpontokat is feljegyeztem. Itt van tehát a lista:

Zombi 2.
40, 45, 10, 60, 40, 20 =  ~ 3 óra 35 perc

Zombi 3.
14:40 - 15:25 = 45
8:40 - 9:10 = 30
18:10 - 18:25 = 15
22:43 - 23:18 = 35
11:00 - 11:20 = 20
7:58 - 8:10 = 12
14:30 - 15:20 = 50

Össz: ~ 3 óra 30 perc

A fotózás most egy fokkal jobban sikerült, mint legutóbb, kicsit több időt is szántam rá, összesen úgy másfél órát. Más beállításokkal próbálkoztam és az összes lámpámat felhasználtam. A képek még mindíg nem teljesen kielégítőek, de kétségkívül jobbak lettek. A figurák szerintem jobban néznek ki élőben, a fotók egyrészt nem 100% színhűek (például a piros élőben nem ilyen élénk, a talpak nem ilyen sötétek), másrészt felerősítenek hibákat (bár máshol elnyomnak, szóval ezt kiegyenlítettnek tekinthetjük :)).

Itt a kép, most ilyen thumbnail formában, mert elég nagy. Klikk:

És mind a hárman együtt:



Ami a színeket illeti, csak részben jegyeztem őket, így nem biztos, hogy 100%-os listát sikerül leírnom, de megpróbálom. Az első zombit már korábban leírtam, így csak a másik kettőről írok most.

A képen a baloldalihoz, akinek kilóg a feneke, a következő színeket használtam:
Szoknya: VMC Leather Brown, VMC Ivory, VMC Smoke, VGC Cayman Green
Bőr: VGC Dead Flesh, VGC Pale Flesh, VGC Gory Red, VGC Cayman Green, VMC Ivory
Fémek: VGC Gunmetal Metal, VGC Black Ink, VGC Silver, VMC Smoke

A pirosszoknyáshoz pedig ezeket:
Szoknya: VGC Black, GW Red Gore, GW Blood Red, VGC Fiery Orange, VMC Transparent Red
Bőr: VMC Medium Fleshtone, VGC Cayman Green, VGC Elf Flesh, VMC Ivory, VGC Gory Red
Fémek: VGC Brassy Brass, VGC Polished Gold, VMC Smoke, VGC Silver, VGC Black Ink

A talpakat mind ugyanúgy próbáltam csinálni, ahogy az egyes zombi esetében is csináltam. A pirosszoknyásé kicsit erősebben lett highlightolva, de ez is tetszik a legjobban. Egy darabig mérlegeltem a lehetőséget, hogy műfűvel még megszórjam foltokban a talpakat. A lógókardos talpán egy pici foltban meg is próbltam, de nem néz ki jól, így inkább hagytam. Amit már rászórtam még nem kapartam le, de még sor kerül rá.

Röviden ennyi. Ha valamivel kapcsolatban kérdés merül fel, kérdezzetek nyugodtan.
süti beállítások módosítása